A hajléktalanoknak is van lehetősége az emberhez méltó életkörülményekre, de sokan mégis az utcát választják élőhelyüknek. Ennek okairól és a lehetőségekről beszélt a General Public Blognak Kenesey Balázs, a Máltai Vonat intézményvezetője. A vezető elmondta: Sajnos vannak olyan esetek, hogy a hajléktalanszállókon az erősebb akarata érvényesül, a lakók meglopják, átverik egymást. Az interjú során hangsúlyozta, hogy kollégáival igyekeznek megelőzni ezeket az eseteket. Kiemelte azt is, hogy az ott élő emberek nagy része dolgozik, ezért fontos, hogy nyugalmas pihenést biztosítson nekik a szálló.
A Vágány utcai vonat 1993 óta üzemel éjszakai menedékként. Ahhoz, hogy valaki itt szállhasson meg éjszakára, egy hétnél nem régebbi igazolással kell rendelkeznie, melyet az ÁNTSZ állít ki. Ezzel tudják megelőzni a fertőző betegségek terjedését – mondta Kenesey. Ezen kívül szükséges egy fél évnél nem régebbi tüdőszűrő lelet. A szállón kizárólag 18 évnél idősebb, európai állampolgársággal rendelkező férfiak aludhatnak. Az intézményvezető azt is elmondta, hogy az itt élők minden nap tisztálkodhatnak, ugyanis a szeretetszolgálat szappant és törölközőt is biztosít, valamint lehetőség van a ruháik mosására is.
Mesélt arról is, hogy általában akik az utcáról kerülnek a szállóra, két, vagy akár három hónapig is eltart, ameddig megszokják a normális körülményeket.
Ha valaki állami gondozásból kerül ki, és kap valamennyi indulótőkét, sokszor jelent problémát, hogy hamar elkölti az összeget, mivel nincs tisztában a pénz értékével és kezelésével. Ennek kezelésére szakosodott nevelő azonban nincs.Kenesey Balázs sajnálatos dolognak tartja, hogy az idősebb, munkaképtelen hajléktalanoknak a család az egyetlen esélyük, ám sokszor a családtagok elzárkóznak, így az integrálás kudarcba fullad.
A vezető elismerte, számos szenvedélybeteggel találkoznak. Kitért azonban arra, mivel nincs családjuk, nincs megtartóerő, könnyebben esnek az alkohol, vagy a játékgépek csapdájába. Hangsúlyozta azt is, hogy mivel a hajléktalan is ember, ugyan úgy felelősséggel tartozik tettei után.
A General Public Blog megkérdezte az embereket, mit gondolnak a hajléktalanokról. A megkérdezettek legnagyobb részben büdösnek és ápolatlannak ítélték meg őket, 14 százalékuk alkoholistának, 12 százalékuk pedig idegesítőnek találja a fedél nélkülieket. Arról, hogy kinek a hibájából kerültek az utcára, megoszlanak a vélemények. Legtöbben az államot okolják. 23 százalék gondolja úgy, hogy a fedélnélküliek saját hibájukból kerültek az utcára. A megkérdezetteknek mindössze 8 százaléka gondolja úgy, hogy nem tehetnek arról, hogy nincs hol lakniuk.
Kérdésemre 31 százalék válaszolta azt, hogy nem minden hajléktalan büdös és alkoholista. Az igazsághoz ők jártak a legközelebb, az intézményvezető ugyanis elmondta:Akadnak olyanok, akik mindent megtesznek azért, hogy rendezzék az életkörülményeiket. Sajnálattal tette hozzá azonban, hogy olyanok is, akiket nem érdekel, mi lesz holnap. A vezető arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz megmozdítani embereket, holott ruhát és ételt is kapnak. Ezek az emberek intézményi kereteken belül biztonságban érzik magukat. Lehetne lakásuk, de félnek az önálló döntések meghozatalától, vagy nem érzik felkészültnek magukat – mondja Kenesey Balázs.
A vezető szerint nagy szükség lenne egy állandó pszichológusra, aki felkészít őket az önálló életre, de mivel ezek az emberek döntő többségben teljesen másképp gondolkodnak, mint az átlagemberek erre külön szakképzést kellene indítani. Jelen helyzet szerint ez egyelőre még nincs kilátásban a jövőt tekintve.
A teljes cikkhez kattints a címre!
