Szerző: Thea

Szaporodnak és egyre több embert vonzanak a kormányellenes tüntetések. Megváltozni látszik, a “mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti” hozzáállás. A korábbiakkal ellentétben nem részcélokért zajlanak kisebb megmozdulások: nyugdíjas és egyetemista, ápoló és pedagógus, szakszervezetek és civil szervezetek együtt fejezik ki tiltakozásukat a Fidesz-kormány önkényes rendszerépítése ellen, melyet a kétharmadra hivatkozva ellentmondást nem tűrve vernek keresztül mindenkin, miközben az álkérdésekkel operáló nemzeti konzultációnak gúnyolt levelezgetéssel próbálják előttünk igazolni, hogy Magyarországon az emberek véleményére soha eddig még nem adott úgy kormány, mint ma.

Nem elég, hogy a magyar választók kétharmadának támogatását élvezik, de még meg is kérdezik őket, sőt a fennmaradó egyharmadot is, hogy ugye nagyon jó, amit kigondoltunk? Ugye nem gondolod, választópolgár, hogy ezt lehet másként is? Ugye nem hiszel azoknak, akik az elmúlt nyolc évben tönkretették az országot, vagy azoknak, akik pofátlan módon 40 évesen mehetnek nyugdíjba? Ugye nem veszed be azt amit azok mondanak, akik az országot megkárosítva haszonélvezetből külföldre akarnak menni dolgozni a magyar diplomájukkal? Ugye te okos vagy és megérted a jelen helyzet különlegességét? Ugye? Pedig egyre többen nem értik és nem tudják elfogadni azt, ahogy a Fidesz a hatalmát értékeli. Mint Juhász Péter az Egymillióan a sajtószabadságért csoport szóvivője vasárnap a Nem tetszik a rendszer tüntetésen fogalmazott: “Ahogy nem a farknak van kutyája, hanem a kutyának farka, úgy nem a kormánynak van országa, hanem az országnak kormánya.” A beszédét – főleg a “nem tetszik a rendszer” szlogen ismétlésénél – kísérő sorozatos ovációk jelzik, hogy sokak gondolata fejeződik ki ebben a kritikában.

A Fidesz másfél éve hivatkozik a választásokon elnyert kétharmadára mint a döntéseiket minden tekintetben – politikailag és erkölcsileg is – igazoló tényre. Pedig ők voltak azok, akik előrehozott választásokat követelve a legjobban hangoztatták az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt, az őszödi beszéd után, hogy az akkori kormány elvesztette a legitimitását. Ma pedig látszólag el sem tudják képzelni, hogy ők veszítettek volna a kétharmados támogatottságukból – mintha ilyen nem is létezhetne.

Valószínű azonban, hogy mindez csak a hivatalos kommunikációban él így. Nagyon is tisztában vannak a valósággal, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség és egyre kínosabb kiállni és azt mondani: jó úton haladunk, olyannyira, hogy egész Európában mi leszünk az iskolapélda arra, hogyan kell a válságból kihúzni egy országot. Jól tudják, hogy ezt már nem tehetik meg, különben nem maradt volna el a Fidesz nagygyűlése vasárnap. Érezzük, tapasztaljuk ugyanis, hogy baj van, hogy pont az ellenkezője zajlik annak, amit kommunikálnak. Ebben a hangulatban pedig a Fidesz már nem áll ki.

Hiába okosítja ki a PSZÁF szellemasszonya egy közpénzen készült TV-szpotban háziasszonyainkat, hogyan is kell egy családi költségvetést kezelni. Egyre többen érezzük ugyanis: nem az a normális, hogy hónapról hónapra kockás füzet fölött görnyedve küszködünk azzal, hogy egyensúlyban tartsuk a pénzügyeinket. Még akkor sem, ha egy propagandafilm stílusában összerakott animációs film – mert az arcát ehhez nyilván senki nem vállalta – azt is akarja elhietetni velünk, hogy ettől leszünk boldogok. Nem! Nem attól leszünk boldogok, de pénzünk sem attól marad a hónap végén, hogy a kockás füzet fölött görnyedve próbálunk gondolatban fillért fillérre rakni. Nem az a normális élet, hogy folyton alkalmazkodunk a mind rosszabb és rosszabb helyzethez. Juhász Péter gondolatsorát folytatva nem az emberek gondolkodásmódját kellene a kormányakarathoz idomítani – mert azt hívják diktatúrának -, hanem a kormányakaratot kellene alakítani az emberek szükségleteihez – mert ez a demokrácia. Nem bicskanyitogató propagandafilmeket kellene közpénzen lenyomni a torkunkon, hanem végre bebizonyítani: visz valahova ez a sajátos politika.

Már hiába ömlik ugyanis a kormányzati instant mosoly a közmédiából, hiába mutatják meg mindannyiunk Viktorát vagy valamelyik magabiztos munkatársát nap mint nap, hogy elmondhassák, milyen szuper úton halad Magyarország, már nem hisszük el. Mindeközben ugyanis családbarát kormányunk egy családanyát, aki egyedül felnevelt három gyereket jobban megadóztatja mint az előző nyolc év kormányai. Bizony, a Fidesz úgy jutalmazza azokat a kiskeresetűeket, akik már felnevelték a gyerekeiket munkaerőt adva a társadalomnak, hogy  az állítólag kimondottan a családoknak kedvező adóváltozásokat követően – ha munkahelyük nem kompenzálta őket – ma kevesebbet visznek haza, mint a sokat szidott korábbi 8 évben. A 300 ezer forint fölött kereső családoknak valóban barátja a Fidesz, annak viszont, aki már felnevelte a gyerekeit, kifejezetten az ellensége. “Azt hallottam valamelyik honatyától nem rég, hogy <<senkit nem hagyunk az árok szélén>>. Persze, hogy nem – gondoltam rögtön. Aki ott van, azt belerúgjátok az árokba, hogy ne is látszódjon” – kelt ki magából nekem nem rég egy asszony, aki pont a fentebb leírt helyzetben van: három gyereket felnevelt (férje halála miatt nagyrészt egyedül), mindhárman már évek óta dolgoznak és adót fizetnek. Ő pedig mindezért cserébe ma tényleg kevesebbet keres, mit amikor a Fideszre szavazott. Annyit persze a gyerekei sem keresnek, hogy segíthessenek rajta. Ad hoc jelleggel húzzák ki egymást felváltva a kakából – mikor ki teheti meg, hogy segítsen a másikon. És nem azért készül folyton ellepni őket a trutyi, mert nem vezetnek kockás füzetet. A probléma az, hogy nincs olyan hónap, amikor ne nőne valamelyik szám a füzet kiadás oszlopában, míg a bevétel oldalon jobb esetben is stagnálás uralkodik.

Orbán Viktornak a közszolgálati rádióba van mersze minden héten beülni, hogy arról beszélhessen, amit előre megbeszhélnek a riporterrel, de október 23-án nem mert az emberek elé kiállni. Sem ő, sem valamelyik munkatársa. És azok után, hogy mindannyiunk nevében osztogat kokit a nyugatnak, nem érdekel az a magyarázat, miszerint az ország érdeke, hogy részt vegyen az ülésen. Brüsszelben nem pont azok az emberek ülek, akik gonosz nyugati okoskodókként bele akarnak folyton szólni Magyarország belügyeibe? Inkább velük ült egy légtérben egy nemzeti ünnepen, mint hogy az országgal ünnepeljen? Hiába merült fel bennem jóhiszeműen, hogy a mi történelmi jelentőségű reformer miniszterelnökünk szimbolikusan választotta október 23-át arra, hogy végre megmondja a tutit Európának és bemutassa a minden gazdasági problémát megoldó varázsreceptjét a világnak. Sajnos a hétfői hírek nem erről szóltak: “sok kérdésben megegyeztek, de döntés még semmiről nem született” – tehát az úniós csúcs legizgalmasabb része eddig a szendvicszabálás lehetett. Persze lehet, hogy ezt csak az elégedetlenségem szülte demagóg kocsmapolitika mondatja velem, de az bizonyos, hogy nem azon múlt bármi ezen a csúcson, hogy Orbán ott volt-e az elejétől vagy nem. Ezen nem múlt semmi. Nyugodtan megtarthatta volna beszédét vasárnap kora délután, estére már Brüsszelben lehetett volna.

Csakhogy valószínűleg mérlegre került, hogy mi piszkíthatná össze jobban a kormány magáról kialakított képét. Ebbe a képbe egyáltalán nem illett volna bele egy a miniszterelnökre zúduló paradicsom eső vagy az, ha úgy jár, mint Gyurcsány egy március 15-én, amikor a “fújj”-olóktól nem tudott megszólalni. Az ilyen incidensek elől jobb Brüsszelig menekülni, sőt jobb, ha a házelnök is inkább Brazíliában, a honvédelmi miniszter meg Párizsban ünnepel.

A tegnapi Nem tetszik a rendszer tüntetésen sokféle ember megjelent, sokféle problémával. Már szinte mindegy ki szervezi és mi a konkrét oka és célja egy demonstrációnak. Ha a kormány vagy valamely intézkedése ellen szól, az már elegendő egy többezres tömeg megmozdításához. És ez nem a csordaszellem, hanem annak bizonyítéka, hogy már lassan mindenkit maga ellen fordít a Fidesz. Ahogy egy tüntető fogalmazott tegnap: “Egyelőre, csak békés megmozdulások vannak, de ennél kicsit határozottabban is fel kellene lépni előbb-utóbb”.